Délegyháza

Weboldal

Délegyháza község múltjáról csupán feltételezéseink vannak. Valószínű, hogy a honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt, később, az Árpád-korban templomos hely lehetett a környező Taksony, Varsány helységekkel együtt. A XIII. században kutyapecéreknek adták lakterületül. Levéltári adatok szerint ezt a területet 1459-es birtoklevél alapján Ordasháza néven Zsigmond király adományozta vitézi teteiért a Szentiványi családnak.

A török kiűzése után birtokosok kapták királyi adományként.
A Jeszenszky család temetkezési helyét itt találjuk, amelyet azonban az építkezések során megszüntettek.

A község területe puszta, tanyavilág volt évszázadokon keresztül, az 1945-ös évekig földbirtokos családok gazdálkodtak rajta. A legismertebbek a visszaemlékezések szerint a Jankovich, Piróth, Kristóffy, Görgey, Vörös, Korányi, Sárossy család. Az idősebbek szép és szomorú emlékei között (általában urasági cselédek, intézők) fel-felbukkannak a történetek egy-egy szép kastélyról, udvarházról, különleges növényekkel teleültetett parkról, amiből sajnos csupán egy épület maradt meg, a jelenleg a Kölcsey Művelődési Háznak (védett helyi építészeti érték) Piróth kastély.

Délegyháza fiatal község, 1949-ben Alsó -és Felső Délegyháza, valamint Galla hegy egyesítésével jött létre. Megalakulásakor a község alapterülete 4577 kat. Hold volt.

64 házzal rendelkezett. Az itt élők számára a Földrendezési Alap Gazdasági Intézménye biztosított hosszú lejáratú kölcsönt, 480-500 négyszögöles telkeket.

A település megszervezésében komoly érdeme volt Pest Megye akkori főispánjának, Házi Árpádnak (ma utca őrzi emlékét). A község az 1950-60-as években nagymértékű fejlődésnek indult.

Ennek egyik oka az 1949-től munkalehetőséget biztosító mezőgazdasági termelőszövetkezet mozgalom és a nagyarányú építkezések miatt fellendülő kavicskitermelés. Kavicsbánya Délegyházán 1930-tól működik, 1945-ben államosították, s sóderkitermelés 1968-ban érte el csúcspontját. Mindkét gazdasági egység amellett, hogy munkalehetőséget biztosított az itt élőknek, nagy szerepet vállalt a község fejlődésében (építkezéseknél, intézmények, utak fenntartásában). A bányaművelés során keletkezett tiszta vizű tavak új lehetőségeket nyitottak meg a település számára.
A kikapcsolódni vágyók (főleg budapesti lakosok) először, mint horgászparadicsomot fedezték fel, később a tavak mellett üdülőtelkekhez is jutottak. Az 1970-es években elkészült részletes rendezési terv már meghatározta az üdülőterületek felhasználásának módját, az infrastruktúra szükségességét. Megnövekedett az üdülőingatlanok iránti kereslet, ezzel egyidejűleg megindult a község idegenforgalma is, ami kedvezően hatott a település fejlődésére.

Az 1977. évi közegyesítés (ami nem egyezett a község lakóinak akaratával, érdekeivel), miszerint Majosháza, Délegyháza, Dunavarsány nagyközséggé alakult Dunavarsány központtal. A községegyesítés a szépívű fejlődést visszavetette. Az üdülőterület biztosította a bevétel nagy része, a székhelyközséget gazdagította, nem tartva fontosnak az üdülőterület fejlesztését. Így a délegyházi területek hátrányba kerültek.

1990-ben Délegyháza újra visszanyerte önállóságát.
A község önálló önkormányzattal, 10 fős képviselőtestülettel, bizottságokkal, polgármesteri hivatallal rendelkezik.
Megpróbál a település azóta talpra állni, meglévő eszközeit úgy forgatni, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között is szolgálhassa az itt élő közösség érdekeit. Ezt bizonyítja az 1991-ben elkészült iskolabővítés 4 új korszerű tanteremmel, majd a környező községek által is irigyelt tornacsarnok, és a felújított művelődési ház, az utcák aszfaltozása, az óvoda bővítése, a tanyák villamosítása, az új katolikus és református templom, a felújított sportöltöző, a felújított és egyre gazdagodó könyvtár stb
Önállóságának bizonyítékaként 1996-ban a község megalkotta saját címerét, mely jól illusztrálja településünk történetét. Álló háromszög alakú pajzs, mely három mezőre tagolódik. A felső mező bíborszínű hátterén lebegő arany templom, míg az alsó jobbszélső mező kék hátterén lombos, gyökereivel ábrázolt arany fa látható. A balszélső mezőn hat kék-ezüst hullámpólya helyezkedik el.
Az egytornyú arany templom a település középkori történetére, illetve a néveredetben megőrzött egykori templomra utal.
A lombos fa a község határában lévő évszázados védett vadkörtefa szimbóluma, amely egyben a település újkori történetét is szimbolizálja.
A kék-ezüst hullámpólyák a község hat tavát szimbolizálják, amely egyben a település legújabb kori történetére utal.
Az önkormányzat, felismerve a társulási forma lehetőségeit, a környező községekkel összefogva komoly lakossági hozzájárulással létrehozta az egészséges ivóvíz, gáz-, telefon- és szennyvíz hálózatot. Az utóbbitól nemcsak az ivóvíz, hanem a tavak vizeinek tisztulását is reméljük.